Aztán miután felmérte a terepet, még meg tudtam győzni, hogy a kabátot és a sapkát azért vegyük le, de a cipőcserére már csak játék közben jutott ideje.
A mai foglalkozás sem gyerek, sem felnőtt szemmel nem volt érdekes, mivel a színekről szólt.
Úgy gondolom, hogy a színek még amúgy is odébb vannak még egy ekkora gyerek életében, és én inkább gyakorlatias ember lévén egy csomó más jelet fontosabbnak tartok. Persze mikor már majd minden hasznos jelet tud, játéknak jó dolog, hogy a színeket is el tudja mutogatni, de addig még számtalan jelet kell megtanulnia.
A kicsik számára azonban az óra így sem volt unalmas, hiszen rengeteg színes kendő, labda és kendő volt a teremben. Mono az énekek alatt szokás szerint az ölemben ül és figyelt, a fenn maradó részben viszont szorgosan begyűjtötte a labdákat, és bebugyolálta a színes rongyokba őket, majd nagyon élvezte, ahogy a lufik szállnak ide-oda.
Az óra végeztével aztán ismét jöhetett a játék, és mint az előző alkalommal, most sem volt egyszerű "elszabadulni" onnan, de szerintem a kis gyomra már jelzett, hogy ideje ebédelni, mert mikor mondtam, hogy megyünk a memméért, készségesen bújt a kabátjába, vette a sapkáját, és már ment is az ajtó felé.
Hogy a mai foglalkozás alkalmával kijátszotta magát, mutatja, hogy az ebéddel már nagyon kellett sietni, és ahogy letettem a kiságyba, betakartam, ő el is aludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése