A mai éjszakánk kicsit nehéz volt, hiszen a szeles időt Pici Lányom nem nagyon szereti, és napok óta hőemelkedése van, amit vagy valami vírus, vagy egy kis napszúrás okoz, de gondoltam az utolsó alkalmat nem hagyjuk ki, és nagyon jól tettük.
Mono már nagyon otthonosan érzi magát a Kölyökvárban, így azonnal ment játszani, míg a foglalkozás el nem kezdődött.
Aztán elkezdődött a foglalkozás, amit most felvettek videóra is. Sajnos most csak hárman vettünk részt az órán, és egyik kisgyerek sem volt elemében, de azt hiszem, Mono most volt a legfelszabadultabb. Most láttam rajta először, hogy határozottan jót tesz neki a közösség, és nem ült mindig az ölemben. Bordás falat mászott, játszott a játékokkal, de mikor valami számára érdekes következett, ének vagy mondóka, mindig visszatelepedett az ölembe, és most először rengeteg jelet is használt az óra alatt.
A foglalkozás végén aztán interjút készítettek a szülőkkel, miért járunk, hol hallottunk róla, pozitívumok, stb. Mi voltunk az utolsók, és Mono szépen mutogatta a jeleket, pedig egyébként nem szereti, ha "cirkuszi majmot" csinálok belőle, de szerintem most valahogy érezte, hogy szerepel, és 4 felnőtt nézi csodálattal a tudományát, úgyhogy ha estig soroltam volna a jeleket, ő estig mutogatta volna őket.
Mikor már elköszönőben voltunk, azért fél füllel hallottam, ahogy a kamerás emberke mondja, hogy az óra anyagából nem sok a használható dolog, de ez az utolsó 5 perc az ÉN LÁNYOMMAL minden pénzt megért. Persze én meg híztam rendesen.
Az óra egyébként a kinti dolgokról szólt, játszótér, közlekedés, stb. Jelekben nem igazán bővelkedett, bár a videofelvétel miatt inkább egy bemutató óra akart volna lenni, ha a gyerkőcök közreműködőbbek.
Mindenesetre én sajnálom, hogy véget ért, mert én is nagyon szerettem jeleket tanulni, és bár eddig is képeztem magam itthon, azért mástól látva sokkal könnyebb tanulni.
A továbbiakban pedig biztos kipróbáljuk a Kölyökvár többi programját is, mert Mono nagyon jól érzi ott magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése