16. hónap

Méretek:

Súly: 10310   g
Hossz:   cm
Fejkörfogat: cm

Történések:
2013. március 15.
Még tavaly ősszel találtunk a Tescoban nagyon aranyos matricákat, amiről úgy gondoltuk, nagyon jól fognak mutatni a fürdőszoba csempéjén. Hát idáig vártak a sorsukra, míg az ítéletidő miatt most végre volt időm, és a helyükre kerültek.
Mono a kád széléről figyelte a művemet, és folyamatosan mutogatta a halacska jelét. Aztán fürdésnél már testközelből megfigyelhette az új játszótársakat, és mindenáron le akarta őket szedni a csempéről, elvégre a halaknak a vízben a helyük.

Azt hiszem határozottan nagyobb sikere volt, mint a Tropicariumnak :)

2013. március 20.
Mozgalmas nap volt, délelőtt-délután sétával, közbeiktatva némi kellemetlenség a doktor néninél.
Korán indultunk itthonról, és majdnem 2 órát sétáltunk a doktor néni előtt, amibe egy kis játszóterezés is belefért, amit Mono nagyon élvezett.
A doktor néninél, volt nagy sírás a két oltás után, nagyon nehezen lehetett megnyugtatni, dehát régen voltak már ilyen rossz élményei a rendelővel kapcsolatosan, úgyhogy meg is értem.
Ebéd után aztán jó nagyot aludt, úgy kellett ébreszteni. Míg ő kipihente az oltás okozta traumát (majdnem 3,5 órában), addig mi Édesanyámmal összeszereltük a húsvéti ajándékát. Mikor felkelt, aztán volt nagy csodálkozás, és örömködés, pedig a doboz már napok óta a lakásban állt, de annak nem tulajdonított túl nagy jelentőséget. Sajnos az időjárás nem engedte, hogy élesben is kipróbáljuk a triciklit, de a lakásban azért mentünk vele pár kört, sőt a babáknak is ki kellett próbálniuk.
Délután még tettünk egy sétát a Plázában, és a séta tényleg séta volt, mindenkinek. Mono nagyon élvezte, hogy a saját lábán teheti meg az utat, de a végére azért jól elfáradt, és hazafelé már igénybe vette a babakocsi nyújtotta szolgáltatásokat.
Természetesen egy ilyen mozgalmas nap után az alvással sem volt semmi baj este, és szerintem már alig várta, hogy fürdés után megihassa a tejét, és párnát érjen a kis feje.

2013. március  24.
Nagymamám 80. születésnapja alkalmából úgy gondoltuk, meglepjük azzal, hogy a 3 dédunokáját együtt láthassa, így aztán elfuvaroztuk Dunakeszire, hogy pár órát együtt tölthessen a legkisebbel is. A két nagyobbik szokás szerint nagyon jól elvolt egymással, az autó most is nagy siker volt, aztán ebéd után jöttünk is, hogy Mono a kocsiban aludhasson.

2013. március 31.
Eredetileg nagyon szerettem volna készülni a húsvétra, hogy Mononak is olyan élmény legyen, mint annak idején nekünk volt, amikor kis kosárkával a kertben kerestük a tojásokat és az ajándékokat. Aztán az időjárás tett róla, hogy a lelkesedésem nagy mértékben alább hagyjon, végül mondhatnám, hogy a húsvét érdeklődés hiányában elmaradt.
Mivel Édesanyámtól nagyon szép tojás díszeket kaptunk, és néhány ágat a kertből, ezért a lakást tojás-fa, Mono ajtaját pedig húsvéti dekoráció díszíti, de kb. ennyi.

Édesanyám jött, szakadó esőbe, Monot szépen felöltöztettük, egy fénykép erejéig még a tavalyi kiskosár és nyuszifül is elő került, aztán indultunk a Mamához a húsvéti reggeli-ebédre. Idén már Mono is megkóstolta a húsvéti szentelt sonkát, kalácsot, de inkább a sonkát.

Itthon aztán kicsit játszottunk a húsvétra szánt triciklivel, ha már egyszer a szabadban nem lehetett kipróbálni, és mire Édesanyám hazament, már hatalmas pelyhekben esett a hó.

 


 Általánosságok:


Ügyeskedés - fejlődés:
Gyakorlatilag mindenben utánoz.
Imád takarítani, felmosni és söpörni, szinte ki sem lehet venni a kezéből, vagy csak némi hiszti árán. A konyhában is nagyon ügyesen feltalálja magát, főleg, mióta megkapta az Ikeás zöldségeit. Az ebéd készítésnél hozza a zöldséges kosarát, a szekrényből kiszolgálja magát, és keres egy megfelelő tálat, kér egy fakanalat, és velem együtt főz.

Egyik nap látta, ahogy megöntöztem a virágokat, és mint általában mindent, amit csinálok, ezt is kommentáltam neki: "Anya most inni ad a virágoknak." Pár óra múlva, mikor megszomjazott, fogta a kis kulacsát, és miután ivott belőle, vitte az egyik hangfalon álló banánfának, és nyújtogatta neki. Persze nem érte el, amitől dühös lett, így jött hozzám, fogta a kezem, húzott oda, hogy emeljem fel, mert ő igen is inni akar adni a virágnak. Csak azután tehettem le, miután úgy gondolta, hogy most már a virág sem szomjas.

Legújabb játéka velem a bújócska. Megfogja a kezem, kihúz a konyhába, majd azzal, hogy lefele húzza a kezem, értésemre adja, hogy maradjak a helyemen. Majd befut a szobába, elbújik az egyik sarokba, és várja, hogy megtaláljam. Amikor sikerül, hatalmas önfeledt nevetésbe kezd, és a játék kezdődik elölről.

Megtanult "kerekecske-dombocskát" játszani. Megfogja a kezemet, kifelé fordítja a tenyeremet, majd a kis ujjacskájával elkezd benne körözni, és várja, hogy mondjam a mondókát. Majd az "itt szalad a nyulacskára" a kezemet a pocakjához húzza, és várja hogy megcsikizzem, aminek természetesen nevetés a vége. És ez megy sokszor egymás után, és egy idő után már a "kerekecske-dombocska" nem is érdekes, csak a csikizés és a nevetés marad a játékból, amin mindketten nagyon jól szórakozunk.

Egyre többet babázik. Az egyik nap, a babát beletette a bevásárló kosárba (lévén babakocsija nincs), és abban sétáltatta. Majd mikor úgy döntött, hogy a baba megéhezett, vitt neki a saját bulátájából. Ez azért is lepett meg, mert azt én mutattam neki, hogy a baba szomjas, de azt a saját kis agyával következtette ki, hogy ha ő eszik, akkor bizony a babának is kell ennie.


Jelek, amiket használ: (mert egyre többet gyakoroljuk)
- tyúk, csibe (mivel a húsvétra kapott könyvekben elég sok csibe szerepel, valamint a húsvéti dekorációnak is a része, így könnyen megtanulta a jelet)
- fa (a gyerekszoba falán lévő dekoráció kapcsán bővült ezzel a jelkészlet)
- hajó (látta a TV-ben, mutattam a jelet, megtanulta)
- meleg (a Mama tanította, leginkább a sütőre mutatja, de most már az ételnél és a fürdővíznél is mutatja, ha nem megfelelő a hőmérséklet)
- autó (először a játék kisautókra mutatta, aztán az utcán is)
- játék (a játék először az ipadot jelentette, és leginkább erre is használja, ha azzal akar játszani, de lényegében minden játékra alkalmazza)
- mama (mutattam, megtanulta)
- tehénke, boci (szintén a húsvéti könyvekből tanulta, tulajdonképpen megegyezik a "ló"-val)
- zebra
- lepke
- elég (már egy ideje mutatott hasonló jelet, de helyesen, helyes környezetben most kezdte el használni)
- repülő
- csillag (nagyon régóta mutogatom neki, úgy látszik, most jutott el a kis agyáig, mi is az a csillag)
- zokni (tulajdonképpen megegyezik a "csillag" jelével, de azért értem, mikor mit akar mondani)
- fülpiszkáló (saját találmányú jel, egy esti fürdés után mutatott a szekrényre, majd a fülébe dugta a kis kezét, és mint a fülpiszkálót, kezdte el tekergetni)
- segíts! (tulajdonképpen csak egyszer mutattam meg a jelet, és már használta is)
- mese (este eddig csak a "könyv" jelét használtuk a mesére, most ezzel is bővítettük a jelkészletet)
- sajt (csak egyszer mutattam, azóta annyira tetszik neki a jel, és amit jelent, hogy napjában többször megy a hűtő elé, és mutatja, hogy kér sajtot)
- csiga (a Lassan jár a csigabiga kezdetű dalból, amit jelbeszéddel mutogatok el neki)
- motor

Szókincs:
- Anya (bevallom nem kis büszkeséggel tölt el, hogy ez lett az első szava, és persze előszeretettel használja is, amikor bármire szüksége van, vagy csak nem vagyok a közelében)

Orvososdi:
Ebben a hónapban csak a 15 hós oltások miatt mentünk a rendelő közelébe. Szerintem Mono már nagyon megszokta, hogy a doktor néni nem bántja, így aztán nagy sírással fogadta, hogy a karjába és a combjába is kapott injekciót.
Bár eddig semmi baj nem volt az oltásoktól, most azért a sok vírus, ami Pici Lányom szervezetében keringett, megtette a hatását, és volt láz, kiütések, nem alvás, és a többi...
De szerencsére néhány ébren töltött éjszaka után minden folytatódott a régi kerékvágásban.

Divatolós:
VÉGRE!!! Itt a tavasz, és fel tudom adni Monora a sok szép ruhácskát, amik azt hittem, már úgy kerülnek a dobozba, hogy egyszer sem tudta hordani őket, mert az idő miatt egyszerűen kinövi. De szerencsére, ha többször nem is, de legalább egyszer mindegyik sorra kerülhet.

Az anyaságról:
Lehet, hogy az idő mindent megszépít, és utólag minden hónap csodásnak tűnik, de megint csak azt tudom mondani, hogy igen is minden nap egy csoda a Törpével. Főleg, mióta nap mint nap újabb tudományát mutatja meg, én meg csak ámulok-bámulok, hogy már milyen összefüggéseket ért meg és alkalmaz.
A minap elgondolkodtam, hogy vajon ha felnő, el fogja olvasni a blogot? Vajon örülni fog, hogy a legfontosabb, vagy számomra fontosnak tartott dolgokat megörökítettem? Vajon egyáltalán érdekelni fogja, hogy mit mikor és hogyan csinált?
Talán majd kamaszkorában, mikor épp lázadó korszakát éli, és az egész világ ellenség, eszébe fog jutni, hogy mennyi, de mennyi szép dolog történt vele, amire nem is emlékszik, vagy mikor már neki is gyerekei lesznek, el tudja mesélni nekik, hogy ő milyen volt kicsinek, ha még csak az én történeteim alapján is.
Mindenesetre szeretném, ha majd elolvasná, hogy én hogyan éltem meg az ő gyerekkorát, és mennyi csodálatos élményünk volt együtt.

Üzenet Mononak kb. 16-20 évvel későbbre:
"Pici Lányom (aki, ha már idáig eljutsz az olvasásban, annyira nem is lehetsz pici, de nekem akkor is mindig a Pici Lányom maradsz), szeretném, ha tudnád, hogy Nálad csodálatosabb dolog nem is történhetett volna velem az életbe, és még meg nem születtél, nem is gondoltam volna, hogy ennyire nekem való dolog az anyaság, és hogy ennyire fogom élvezni minden másodpercét Veled."