Jöttünk megnézni a lakást!!

Van egy bizonyos reklám, amiben a "nem a reklám helye bank" (ahogy azt a főiskolást kontrolling tanárom mondta annak idején), egy arcba csapódó piros labdával próbálja elhitetni az emberekkel, hogy az ő lakáshitelüknél nincs jobb a világon.

Ma is ment a TV-ben, megszólalt a reklámban a csengő, felhangzott a reklám szlogenje, hogy "Jöttünk megnézni a lakást!", jött a labda, aztán a szokásos szöveg a kamatokról, stb. erre Pici Lányom felpattant az elmélyült játékból, megfogta a kezem, húzott ki a folyosóra, mutogatta, hogy kapcsoljam fel a villanyt, majd húzott az ajtóhoz, és mutogatott a kilincsre.
Én magyaráztam neki, hogy nem jön senki, és mi sem megyünk már sehova, mert este van, de ő csak mutogatott és mutogatott és a saját kis baba nyelvén magyarázott, amiből én csak annyit értek, hogy "te-te-te".
Mire aztán nagy nehezen felfogtam, hogy nem menni akar, és nem is vár senkit.

Napokkal korábban, mikor egy sétából hazaértünk, felfedezte az ajtó mellett a kapcsolót, és mutogatta, hogy "lámpa". Én pedig elmagyaráztam neki, hogy az nem lámpa, hanem a csengő. Megnyomtam, erre Mono csodálkozva figyelte, hogy egy hang szólal meg a lakásban az ajtó felett. Majd párszor eljátszottuk, hogy kint megnyomjuk a csengőt, bent megszólal a hang, és nagyon élvezte, aztán nem is foglalkozott a dologgal egészen máig.

Ismét egy döbbenet számomra, hogy Pici Lányom a TV-ben hallott hangot összekötötte az igazi csengővel, és tudta, hogy hol is hallotta napokkal ezelőtt azt a hangot.