Kicsit aggódtam a mai foglalkozás miatt, hiszen Mono már negyed 7 óta ébren volt, és indulás előtt esett-kelt, ami nála a fáradság jele, de gondoltam lesz, ami lesz, útnak indulunk.
Bár a szokásosnál később indultunk, mégis mi voltunk megint az elsők, de mire levetkőztünk, már meg is érkezett az első játszópajtás, Lili személyében.
Új játékot találtak, kockákból tornyot építettek, míg mi az anyukával megtárgyaltuk a mindkettőnknél aktuális fogkérdést.
Aztán megjöttek a többiek is, és elkezdődött a foglalkozás. Ételek és a napirend reggeli része.
Nekem úgy tűnt, hogy a gyerekek ezt a foglalkozást nem élvezték annyira, mint az eddigieket. Mono is fészkelődött az ölemben, odament az ablakhoz, és nézegette az utcán az autókat, majd ha jött egy-egy ének, akkor visszacsüccsent az ölembe.
Ami a jeleket illeti, az alapjeleket már Mono is mutatta, mert a műanyag gyümölcsök sokat segítettek neki a felismerésben, és én eddig a jelek vizuális megjelenítését hiányoltam is, mert tapasztalatból tudom, hogy a gyerekeknek könnyebb, ha nem csak hallják, de látják is azt a valamit, aminek a jelét meg akarjuk velük tanítani. Így aztán Mono fogott egy banánt, és egész idő alatt el sem engedte, és szorgosan mutogatta a jelét. Úgy érzem, most már megszokta a közeget, azt, hogy itt értik, ha mutogat valamit, így aztán már nem szégyenlősködik, és mutogat is mindenfélét, ami éppen eszébe jut, látja vagy hallja.
A foglalkozás végén nagy megdöbbenésemre Mono, mint a kisangyal, visszapakolta az összes játékot a dobozba, miközben én magamban azt kérdeztem, hogy ezt itthon miért nem lehet ilyen szépen megcsinálni, és a pakolás, miért marad mindig rám? Mellette viszont dagadt a mellem, mert a többi anyuka meg is jegyezte, hogy milyen rendszerető lányom van, én pedig csak mosolyogtam, és nem árultam el, hogy ez csak valami tévedés lehet most a részéről.
Aztán jöhetett még a játék, részemről egy kis beszélgetés az anyukákkal, majd szokás szerint nagy nehézségek árán felöltöztünk, intettünk páá-t mindenkinek, puszit dobtunk, és már indulhattunk is.
Hogy Mono egyre jobban élvezi a helyet, és a gyerektársaságot, az azt is mutatja, hogy már van hódoló is Márk személyébe, aki puszit akart adni neki, de az én Pici Lányom még nem nagyon hagyta magát, és hogy Mono mindenképpen meg akarta itatni Napsugarat vízzel, viszont ő nem volt szomjas, így egy kisebb kergetőzés alakult ki kettőjük között.
2013. április 13., szombat
Mesélő jelek - baba jelbeszéd tanfolyam 4. rész
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése